3. fejezet - A színpad mögött

Egy folyosóra értünk, aminek két oldalán... Harry és Zayn támaszkodott. Freddie háta mögött összenéztünk a lányokkal. Arcunkon tükröződtek az érzelmeink: meglepődéssel vegyes öröm.
- Hi girls! I'm Zayn. - lökte el magát a faltól a srác.
*Innentől kezdve az angolul írt/mondott dolgokat is magyarul írom, érthető okokból.*
Segélykérően néztem Anniera. Ő a legjobb angolos közülünk. Bár megértettem a mondatot, nem akartam beégni azzal, hogy valami baromságot mondok. Annie érezte magán a tekintetünket, és zavartan válaszolt.

- Ööö... Szia Zayn. Annie vagyok. - Erre mi is észbe kaptunk és bemutatkoztunk. Harry egészen eddig csönben támasztotta a falat, de amint Zayn megtett egy lépést Annie felé, odajött hozzánk.
- Én Harry vagyok. De ezt gondolom sejtettétek - láttam a tekintetét amikor Zaynre nézett. Figyelmeztetően.
- Gyertek, a többiek is itt vannak valahol. - ezzel odalépett Anniehez, és elbűvölő mosoly kíséretében nyújtotta neki a karját. A lány egy pillanatnyi habozás után belekarolt, és elindultak a folyosón. Leesett állal bámultunk utánuk.
- Nem kéne lemaradni, ugye? - vigyorgott Zayn. Könnyedén meghajolt előttünk. - Ha követhetném ifjú Harold példáját... - nyújtotta a karját. Lefagytam. Laura előretolt egy kicsit.
- Menj már! - sziszegte a fülembe. Felocsúdtam döbbenetemből és Zaynbe karoltam. Mikor elindultunk, félig hátrafordultam, és láttam, hogy barátnőim éppen úgy elképedtek, mint én. Harry és Annie nagyon ráérősre vették a tempót, gyorsan beértük őket.
Elmentünk az öltözők mellett, egy szobába, ahol a fiúk a jelek szerint tartózkodtak a koncert előtt... És most is.
- Sziasztok - mosolyogtak ránk.
- Sziasztok - hebegtem vissza csöndesen. Zayn ellépett mellőlem és italt töltött poharakba. Camille mellém lépett.
- Te. Az ki? - suttogta
- Ki ki?
- Hát ő. - biccentett a fiúk felé.
- Ja Ő. Louis.
- One Direction-tag?
- Ja.
- De Helyes! Ez hogy lehet? - nagy szemekkel bámultam rá. Camille, aki gyűlöli a One Directiont, max. a legbelső énjében szereti őket, bár ezt sose mutatja ki, azt mondta az egyik tagukra, hogy helyes? Erre egy pillanattal később ő is rájött. - Ezt te sose hallottad. - sziszegte.
Zayn tálcával kezében hozzánk lépett, körbekínálta az italokat majd letelepedett az egyik kanapé karfájára.
- Amúgy srácok. Ha találkoztok valakivel illik bemutatkozni. - a fiúk elkezdtek nevetni, pár pillanattal később mi is csatlakoztunk hozzájuk.
- Liam vagyok.
- Louis - mosolygott ránk a srác.
- Nmmhg. - kérdőn néztünk a szőke fiúra. Természetesen tudtuk a nevét, de akkor is. - Niall - vigyorgott, miután lenyelte a szájában lévő falatot. Mi is bemutatkoztunk.
- Nem akartok leülni? - villantotta ránk imádnivaló mosolyát Zayn.
- Ja. De. - nevettünk. Négy háromszemélyes kanapé állt a szobában. Levágtam magam a karfán ülő Zayn mellé, közém és Liam közé Katy, Harry és Lou közé Annie ült. Camille és Laura Niall mellett foglaltak helyet.
- Érdekes - mondta Zayn.
- Hm? - kilenc fej fordult felé
-  Négy kanapé van itt. Az egyik tök üres volt,  de a lányok nem oda ültek le, hanem mellénk.
- És az agyad ebből mit szűr ki? - kérdeztem unottan
- Sok mindent. - Jelentette ki majd témát váltott.
Már órák óta beszélgettünk, hülyültünk, amikor elkezdtünk ásítani; hosszú napunk volt...
- Lányok ti hol alszotok? - kérdezte Liam.
- Ijj - húztan el a számat, miután összenéztünk a lányokkal
- Ijj - bólintott Laura
- De ijj ám - kontrázott Annie, majd a fiúk kérdő pillantásaira válaszolva magyarázatba kezdett. - Tegnap foglalni akartunk valamit egy hotelben de elfelejtettük, ezért úgy döntöttünk, hogy a koncert után keresünk valamit.
- És a szüleitek elengedtek benneteket úgy, hogy nincs hol aludnotok? - kérdezte Niall hitetlenül.
- Igazából... Ők úgy tudják hogy fogaltunk. - sütöttem le a szemem. - Tudtok egy hotelt? - most a fiúkon volt sor, hogy összenézzenek.
- Van egy suite-ünk az egyik hotelben, öt szoba, franciaágyak... - válaszolta végül Harry -  Aludhatnátok nálunk. Ezt most komolyan mondom. Piszkos hátsó gondolatok nélkül... Bár Zayn-nél ebben nem lennék biztos.- nézett a vigyorgó srácra.
- Tudok viselkedni - motyogta azt.
- Lehet hogy tényleg ezt kéne. Nem biztos, hogy este fél tizenegykor kellene hotelkeresésre indulnunk. - törte meg a csendet Laura...