6. fejezet - Búcsú a lányoktól

Megbeszéltük, hogy másnap reggel találkozunk Laurával és Katyvel az egyik bevásárlóközpont előtt, Camiet meg Anniet pedig útközben felszedjük, mert pont útbaesik.

*Katy szemszöge*

Mivel én a hegyen lakom, engem raktak ki először. Elköszöntem a többiektől; láttam rajtuk, hogy mindenáron tudni akarják, hogy Liam hogy búcsúzik el tőlem. De ehhez nekik semmi közük nem volt, így ki kellett valamit találnom.
- Liam, segítesz cipelni?

- Persze... - mondta, és felkapta az 1(!!!) darab kistáskát. Hallottam is, ahogy valaki a hátunk mögött azt mondja, hogy "remélem el is bírja ezt a nagy terhet".
- Köszi. - mosolyogtam Liamre, aki magához húzott és búcsúzóul hosszasan megcsókolt.
- Bocs. - pirult el - nem kellett volna még? - egy újabb csókkal elhallgattattam.
- Nem. Egy kicsit sem, ha alapul vesszük a többieket.
- Tudod, Zayn alapjáraton nem ilyen. Tök nyugos szokott lenni. Ennyire még egy csaj se hozta ki belőle a pasit...
- Ez most Juliára nézve jó vagy rossz?
- Nem tudom.
- És Harry?
- Ő szeret játszadozni. De Annie nem hiszem hogy csak egy kaland lenne. Harry nem úgy néz rá... De a fiúk megteszik, hogy itt hagynak, szóval - bólintottam.
- Köszi a segítséget még egyszer. - Liam bólintott és kiment.

*Laura szemszöge*

Én voltam a következő, akit kitettek. Egy panelban lakom, a város egyik szebb környékén. Sorra megölelten mindenki, utoljára Niallt. De ő nem engedett el.
- Niall!
- Mivan? Nem engedlek el többet. Az enyém vagy. - erre nem tudtam mit mondani, csak magamhoz szorítottam.
- Igazán nem akarom megzavarni ezt a megható pillanatot - hallottam magam mögött Camille gúnyos hangját - De Laura, az anyukád mindjárt itt lesz, ezért tanácsolom hogy most elhúzunk.
- És az mért baj?
- Majd elmondom. De tényleg jobban járunk ha elengedsz. Anyu előtt úgy egy hétig. Nem azért mondom mert nem szeretném, ha tudná valaki, hogy a barátom vagy, de vannak bizonyos előítéletei... főleg tinisztárokkal szemben akiket ismerek kb. egy napja. De ne vedd magadra.
- Rendben. - engedett el a srác. Már majdnem beszállt a kocsiba, amikor visszafordult. Odahajolt hozzám és adott egy gyors csókot. Beszállt a kocsiba és elhajtottak. Még akkor is kezemet a szám elé kapva abba az irányba bámultam, amerre mentek, amikor Anyu lépett ki az ajtón...

*Camille szemszöge*

- Ezt nem kellett volna? - kérdezte Niall ijedten, mire Annie megsimogatta a karját
- Nyugi Niall. Jobbat nem nagyon csinálhattál volna, őszintén. - mosolygott a srácra, aki kicsit megnyugodott. Annie mindig olyan kedves. Pff.
Elkezdett rezegni a zsebem.
- El lehet intézni hogy Annie-t is nálunk rakjuk ki? A szülei épp ott vannak.
- Persze...
Annie-vel ugyanabban a kis városkában lakunk, csak ő a régebbi negyedben, én pedig a nemrég épült ikerházak egyikében. A házunk előtt elköszöntem Juliától és a fiúktól. Utolsónak Louist hagytam. Magához húzott és mélyen a szemembe nézett
- Megtennél nekem valamit? - kérdőn néztem rá. - Ne változz meg. Tudod, eddig mindig a vidám, kicsit idióta lányokat bírtam. De benned megfogott valami. Maradj olyan amilyen vagy.
- Mért változnék meg?
- Nem tudom. Csak ne. Én így szeretlek.
- Te...
- Igen Camille - megfogta a kezem. - beléd szerettem abban a pillanatban amikor megláttalak.
- Tudod Louis, ha azt szeretnéd, hogy maradjak olyan amilyen vagyok, akkor azt kell mondjam, ez olyan nyálas.
- Ezt szeretem benned. - suttogta és megcsókolt. Az érintése megmozgatott bennem valamit; kezemet a nyaka köré fontam. A keze lassan lecsúszott a derekamról a fenekemre, de egyáltalán nem bántam. A hosszú csók végén a szemébe néztem.
- Tudod, én is szeretlek. - suttogtam, majd hátraléptem. - Holnap találkozunk. - mondtam úgy nagy általánosságban és bementem, magammal húzva Anniet is.

* Annie szemszöge*
Megöleltem Juliát és a srácokat, majd Harry lépett hozzám.
- Már bánom, hogy beleegyeztem, hogy a fiúkkal aludjunk. Tudod, Boo Bear sovány vigasz hozzád képest. - vigyorgott, majd megcsókolt. Közelebb húztam magamhoz, de hátralépett.
- Az anyukák ma nagyon kíváncsiak - morogta, mire elnevettem magam.
- Holnap reggel találkozunk... - mondtam.
- Este hívlak, jó?
- A számomat honnan szerzed meg?
- Improvizálok. Végigkérdezem az embereket: 'Szia, megvan annak a csinos lánynak a száma, aki arra lakik?'
- Ha végigtelefonáltad a listát szólj. - vigyorogtam az idétlenségén. De ez valahogy olyan cuki volt...
Még akartam valamit mondani, de Camille elkapta a kezemet és behúzott a házba.

*Julia szemszöge*

Mikor megérkeztünk a házunk elé Zayn megfogta a kezemet.
- Egy kérdés. A szüleid is úgy viszonyulnak a tinisztárokhoz, mint Laura szülei?
- Valahogy úgy. Anyu meg alapból nem bír benneteket. Apu meg alapból arra allergiás, ha barátom van, ami zárójelben megjegyezve egyszer volt, és a vége az lett, hogy kaptam egy "ne haragudj!" koncertjegyet...
- Mivan?
- Máskor...
- Jó. - Zayn rám mosolygott és bementünk a házba.
- Anyu, megjöttünk! - kiabáltam. Anyu a konyhából dugta ki a fejét.
- Szia... sztok. - szökött fel Anyu szemöldöke a magasba.
- Anyu, ők itt.
- Tudom kik ők. A szobádban több van belőlük mint bármi másból. - mondta angolul; kicsit se égtem... - A kulcsok itt vannak, mutass meg nekik mindent és gyere vissza, a szobád egy rendetlenség. Ha összepakoltál megmutathatod nekik a környéket. - folytatta Anyu, szerencsémre magyarul. Bólintottam és mutattam a fiúknak, jöjjenek velem.