7. fejezet - Az erdő

Sziasztok! :) Na itt a hetedik fejezet is, kicsit rövidebb lett, remélem nem gond :)

Kopogásra néztem fel. Eddig nagyjából összepakoltam, de megtaláltam az egyik régi naplómat egy ruhakupac alatt(!!!) és belelapoztam. (Sosem voltam túl rendszerető...)
- Kiaz? - kérdeztem. Zayn nyitott be.
- Zavarok? - kérdezte egy cuki mosoly kíséretében.
- Nem, dehogy. Mindjárt végzek... - álltam fel. Hát, munkára fel, reloaded.
- A srácok látták az erdőt ott és fel akarják deríteni. Gondoltam, szólok.
- Nekem kell még úgy tíz perc.
- Megvárlak. - Zayn egyszerűen ledobta magát az ágyamra. Pillantása a falamra esett, aminek eddig háttal állt. - Hú. Tudod, ez egy kicsit ijesztő. - tudtam, mire gondol. De...

- Mire gondolsz?
- Hány példány van belőlem a faladon??
- Csak négy. Három ahol bandaként vagytok és egy ahol csak te. Ez mért baj?
- Nem baj, dehogy.
- Hát akkor?
- Csak érdekes, mennyire lehet látni egy lány falán hogy mit szeret... - furán néztem rá.
- Te... na mindegy. Menjünk inkább. - húztam ki a szobámból. Lent Anyu éppen a vacsorát készítette.
- Anyu, megkeressük a fiúkat az erdőben, jó?
- Hétre otthon vagy. És a fiúk nem hagynak egyedül az erdőben.
- Hát persze. - mosolyogtam.
- Jut eszembe - nézett rám Anyu. - Kivel aludtál egy szobában?
- Ööö... Laurával. - vágtam rá a legelső dolgot ami eszembe jutott. Azért mégse mondhatom el neki, hogy Zaynnel. Mármint, még azt se tudja, hogy együtt vagyunk... Majd valamikor.
- Jólvan. Na, menjetek.
Kiléptünk a kapun és elkezdtünk beszélgetni. Legfőképpen arról, hogy mit szoktunk csinálni, meg ilyesmik. Én lényegesen többet tudtam Zaynről, mint ő rólam, de mire az erdőhöz értünk ez már nem így volt...
- Merre? - kérdezte az utca végén.
- Arra - mutattam balra, az erdő felé. Zayn elkapta a kinyújtott kezemet és rákulcsolta ujjait. Kézen fogva sétáltunk tovább, én meg próbáltam nem vigyorogni mint egy őrült. Az hogy Zayn Malik a barátom még mindig egy kicsit hihetetlennek tűnt.
Az erdőben hűvös volt, örültem, hogy volt rajtam pulcsi. Bár... ha fáznék talán mint a filmekben... ezt a gondolatmenetet végig se gondoltam. Jobb úgy.
A srácok a patak partján üldögéltek és éppen terítettek. Mármint, egy viszonylag egyenes helyre kiterítettek egy pokrócot és rápakolták a krumpi- és a tésztasalátát, meg a főtt virsliket(?)
- Ez meg honnan van? - nevettem.
- Anyukádtól. Mármint, kértünk tőle hozzávalókat és cserébe megcsináltuk. - vigyorgott Liam. - Üljetek le!
Ezt nem kellett többször mondani; farkaséhes voltam. A papírtányéromra pakoltam három virlsit és úgy öt-öt kanál salátát. Zayn tátott szájjal bámult.
- Ezt te mind megeszed?
- Persze. Te jobban a csipegetős lányokat szereted? - választ nem várva folytattam: - De mindegy. Tudod Zayn, nagyon kedvellek, de a kajámról még a te kedvedért se mondok le...
- Bírom a csajodat. - szólt közbe Niall, amin derültünk egy jót.
- Énis. De Niall ne is reménykedj. Ő az enyém. - húzott birtoklóan magához Zayn. - Eszel amennyit akasz, nem érdekel különösebbképpen. - a mellkasának döntött, kivette a tányért a kezemből és elkezdett etetni. Magának nem is vett saját tányért; az enyémből evett, ezért nagyon gyorsan megüresedett a tányér. Gyorsan utánatankoltam... Egy idő után Zayn már nem bírt többet enni, és a többiek is feladták. Már csak Niall és én ettünk.
- Na jó. Kész. Feladom. - Dobtam a pokrócra a tányéromat.
- Ez hány virsli volt? A negyedik után abbahagytam a számolást - kérdezte Lou, vigyorogva.
- Csak hat...
- Én hetet ettem. Nyertem! - vigyorgott Niall. Ez mióta verseny? De csak rámosolyogtam a szőke srácra.
Még beszélgettünk, hülyéskedtünk, aztán háromnegyed hét körül elindultunk vissza. Mindenkitől öleléssel és puszival búcsúztam, Zaynt pedig behúztam a sövénykerítésnek arra a részére, amit nem látott a biztonsági kamera és megcsókoltam.
- Holnap reggel Anyu úgyis megtudja, de ne okozzunk neki szívbajt, ha így. - mosolyogtam, és bementem.

***

A lányokkal MSNen konferenciahívást kezdeményeztem. Már javában a hétvége eseményeit tárgyaltuk, meg hogy miképpen lesz holnap, mert ugye nekünk suli lesz, amikor megszólalt Annie telefonja. Kerek szemekkel bámult a kijelzőre, majd intett nekünk és kilépett.

*Annie szemszöge*

- Igen?
- Szia édesem.
- Harry. - bevallom, egy kicsit megijedtem amikor ismeretlen szám hívott, mert szinte senkinek se adom meg...
- Ki más? Mi újság?
- Éppen teljesen leblokkoltam, mert egy irtó helyes pasival beszélgetek. - mondtam és legszívesebben a föld alá süllyedtem volna. Mért kellett ilyent mondanom? De Harry nem kapcsolt.
- Kivel? - kérdezte, és hallottam a hangjában a féltékenységet.
- Veled te barom.
- ...Jaaa! - Harry olyan cuki ilyenkor....
- Mi jót csinálsz?
...