16. fejezet - Elfelejtettem volna mondani, hogy van barátom? // Sportnap

Sziasztok!:) Itt a tizenhatodik fejezet is, amit úgy ahogy van kihagyhattam volna, mert nem tudom mért van. Csak úgy megírtam, szerintem sok értelme nincs. Na mindegy. Nagyon köszönöm a 7(!) rendszeres olvasót, és a kommenteket, nagyon jól esik. ♥
xx Junilla

- Mi az, hogy randid van a barátoddal? Anyád mondta, hogy randin vagy a barátoddal! Azonnal gyere haza! Mért nem tudok én arról, hogy barátod van?! - kiabálta Apu a telefonba. Zayn felült és kérdőn nézett rám.

- Apu, igen éppen randim van. Ezért nem lenne lehetséges, hogy békén hagysz? - kérdeztem.

- Nem. Most azonnal hazajössz és elmagyarázod ezt. Egyáltalán hol vagy?

- A barátomnál?!

- Van tíz perced, hogy hazagyere. És nincs de. - mondta és lerakta a telefont. Dühösen bámultam a készüléket.

- Mi történt? - kérdezte Zayn, aki az egészből nem értett sokat, mivel németül beszéltünk. Elmagyaráztam neki, és közben magamra kaptam a ruhámat. Később ezt meg is bántam, főleg mivel az egyik széken voltak a normális cuccaim is, de abban a pillanatban nem érdekelt különösebbképpen. Lesiettem a lépcsőn és közben ujjaimmal megpróbáltam megfésülni a kócos hajamat. A fiúk még a nappaliban hülyéskedtek, amikor dühtől remegő kézzel beléptem. Ők is kérdőn néztek rám, amikor szó nélkül belebújtam a cipőbe.

- Most mennem kell. Zayn majd elmagyarázza. - morogtam, mire Niall felállt.

- Csak semmi hülyeséget, ok? -mondta és megölelt.

- Hát persze hogy nem. - mosolyogtam. Időközben a srácok is felálltak és úgyszintén öleléssel köszöntek el. Zayn a bejárati ajtónál várt és odanyújtotta a telómat, amit fent dühösen az ágyra csaptam. 

- Sajnálom. - néztem a szemébe, majd adtam neki egy jó éjt csókot.

Hazamentem, ami abból állt, hogy kimentem a fiúknál a kertkapun, átkeltem az utcán és bementem nálunk. Apu már az előszobában várt; mikor beléptem nagy szemeket meresztett.

- Mi ez a cucc? - kérdezte nagy szemekkel. Ekkor jöttem rá, hogy jobb lett volna, ha a rendes ruháimat húzom fel, nem a Zayntől kapott miniruhát és magassarkút.

- Kaptam. - feleltem kurtán. - Miért hívtál haza? - le akartam venni a cipőt, de Apu megállított. 

- Gyere, hadd lássa anyád is, hogy hogy mászkálsz. - és behúzott a nappaliba, ahol Anyu tévézett.

- Már itthon vagy? Louis azt mondta, legkorábban nyolckor jössz. - végignézett rajtam. - Hú.
- Honnan van a lányodnak ilyenje? - kérdezte Apu dühtől tajtékozva. Felém fordult. - Legalább jó drága volt? 
- A ruha Dolce&Gabbanna a cipő Gucci. Az árát nem tudom. - vigyorogtam.
- Igen, Louis említette, hogy rendeltek neked ruhát. Csinos. - mondta Anyu. Hát igen, ő nagyon jó fej. Apu ide-oda kapkodta a fejét közöttünk.
- Mivan? Elmondaná végre valaki hogy mi folyik itt? És hogy jön ide Louis? Ő nem a One Direction tagja? Aki itt lakik a szomszédban? Ő is tud arról, hogy van barátod?
- De igen, igen és igen. Apu, a barátom Zayn Malik. - mondtam, és készültem a vulkánéhoz hasonló kitörésre.
- A sztár? Az a Zayn Malik? Mármint a félig angol félig pakisztáni Zayn Malik? - hűvösen néztem Apura
- Ez övön aluli volt. Tőled ilyent pont nem vártam volna. - utaltam arra, hogy hiszen ő is egy magyar nőt vett feleségül. Odamentem a húgomhoz, aki épp az én laptopomon játszott(?!), és kivettem a kezéből a gépet. Felhívtam minden olyan oldalt, ahol cikk jelent meg rólunk és odaraktam apám elé.
- Ez a Zayn Malik. - Apu végigolvasta a cikkeket és nagy szemekkel nézett rám.
- Óh. - a plafonra bámulva válaszoltam
- Óh.
- Mi az ott a nyakadon? - kérdezte Apu. Ijedten visszarántottam a fejem.
- Kint vacsoráztunk Zaynnel, valószínüleg megszúrt valami... - erre nem gondoltam. Majd kitalálok valamit...

***

- Hallom most már mindenki tudja nálatok - szólt Katy.
- Jah. Apu kicsit kiakadt, de mit csinálhatna? Nálatok tudják? - kérdeztem, miközben az egész napra kibérelt sportpálya felé baktattunk a lányokkal. Ők bólintottak.
- Anyu is hasonlóan reagált mint Apud, de nem volt gáz - mondta Laura. 
- Szerintetek ez az? - szólt közbe Camie, mivel időközben megérkeztünk a sportpályához. 
- Aha, ez lesz az. Reménykedtem benne, hogy teremben leszünk, de úgy látszik Aurélia(a tesitanár) ki akar szúrni velünk. - vette az irányt a pálya felé Laura.
- Alig várom, hogy vége legyen a napnak. Liam azt mondta, készülnek valami meglepetéssel - nézett Katy álmodozóan a távolba.
- Először éljük túl ezt, jó? - sóhajtottam. Laura sóhajtva bólintott és rám nézett. Akart valamit mondani, de aztán meglepetten bámulta a nyakamat.
- Az ott mi? - kérdezte
- Mi mi?
- A nyakadon. Vörös folt. - zavartan bámultam a földet.
- Szúnyogcsípés? - próbálkoztam. Már Camie és Katy is felfigyeltek és odajöttek.
- Nem olyan. Mi ez? Zayn kiszívta a nyakadat? - viccelődött Camille. Amikor zavaromban nem tudtam mit mondani a lányok nagy szemekkel bámultak.
- Ez most komoly? - kérdezte Katy. Vörös arccal bólintottam. Gondolkoztam azon, hogy tehetném kevésbé feltűnővé, mertt hát sálat mégse hordhatok május végén. Alapozóval próbálkoztam, látszólag kevés sikerrel.
- Azdejó! Mármint, jó? - nevetett Laura. Én is elnevettem magam.
- Ki ahogy veszi. De ez szúnyogcsípés.
- Persze, mi más lenne? - nevetett most már Katy és Camille is. 

***

A program váltófutás volt, majd távolugrás és kosárlabda. Mindezt a tűző napon, két diák el is ájult, mert nem bírták a meleget. 
- Ügyesek voltatok emberek! - kiáltotta Aurélia. - Most a mai nap utolsó programja következik, a Cooper. Előtte van egy negyed óra szünetetek, de 12 óra 5 perckor mindenkit kérek a pályára. - mindenki hitetlenül meredt a tanárra. A Cooper 12 percnyi folyamatos futás, a mi korunkban 6 kör, azaz 2400 méter. Néhány "protekciós" lány azonnal odament hozzá és alkudozni kezdtek. 
- Jó, akkor cooper csak azoknak, akik akarnak ötöst szerezni. Öt kört kell futni. Ki jön? - adta be a derekát Aurélia. A lányokkal összenéztünk és megráztuk a fejünket. Déli tizenkét órakor futni? Nem, kösz. 
- Mondjuk... - kezdte Laura
- Igaz... - folytattam.
- Végülis. - mondta Katy
- Gyerünk! - bólintott Camille, és felpattant. Ennyit a "hagyjatok békén, semmit nem csinálok ami nem kötelező" mottónkról.
Telefonnal és fülhallgatóval felszerelkezve álltunk a starthoz. A lejátszási listába csupa gyors számot raktam be, Na na na, Everything about you, és társai, valamint egy pár Cody Simpson szám mint a So listen vagy az Ay na na. Még mindig rejtély számomra, hogy hogyan sikerült lefutnunk, mindenesetre mindenki megkapta az ötöst. Hullafáradtan dőltünk a fűbe. A zenét nem kapcsoltam ki, hagytam, hogy a srácok "ünnepeljék" a sikerünket. Mikor nagyjából összeszedtem magamat, felmentem a kilátóra és az üvegemért nyúltam. A fülhallgató már nem volt a fülemben, de annyira felhangosítottam, hogy még úgy is tisztán hallottam, hogy a pólóm nyakánál himbálózott.
...And I wanted you to know without you I can't face it... - hallottam. Valaki hátulról átölelt és folytatta a dalt.
- All we wanna have is fun, but they say that we're too young, let them say, what they want. - énekelte a valaki. Mosolyogva hátrafordultam és adtam neki egy csókot, ott mindenki előtt.
- Hát te? - kérdeztem Zayntől, miközben húztam a többiek felé, le a lelátóról. Mert azt ugye mondani se kell, hogy a többi bandatag is itt volt, hogy köszöntse a barátnőjét. Harry kicsit odébb állt, és Sarah-val beszélgetett, mert Annie ugye igazoltan lógott. A többieknek is köszöntem. Ott álltunk egy kupacban, amikor előhalásztam a telóm a zsebemből, hogy kikapcsoljam a zenét. Épp a WMYB kezdődött. Liam elkezdte énekelni a dalt, csak viccből. Aztán Harry folytatta, és végül mind az öt srác énekelt. A sportpálya közepén álltunk, táncoltunk és énekeltünk. Kicsit sem néztek bennünket hülyének. Harry szólójánál Zayn lehúzott a földre, úgy, hogy Harryn kívül mindenki a földön feküdt. Kicsit se voltunk hülyék. 

A szám végén Harry letérdelt Lou elé és úgy énekelte az utolsó sort. Dőltünk a nevetéstől.
- Muszáj elmondanom! - vágott elgyötört arcot Niall. - Jövő héten hétfőn koncertet adunk itt Pécsen! - vigyorgott, még mielőtt Liam befoghatta volna a száját.