17. fejezet - Beszélgetés.

Sziasztok! :)
Milyen gyorsan múlik az idő! Már július van. A  blog csütörtökön volt egy hónapos. Zaynék pedig már közel egy hete ismerik egymást. :D
Mindenesetre nagyon köszönöm a kommenteket, a visszajelzéseket, a 3200 látogatót. Iszonyatosan jól esik. :) ♥♥

Megpróbálom még azelőtt lezárni ezt a maradék egy hetet, mielőtt megyünk nyaralni, mert akkor kisebb szünet lesz, és az úgy tök jó lenne, ha pont a két "évad" közé esne. :D
Ez megint egy kisebb rész lett, mert ehhez nincs nagyon ötletem.
És légyszi komizzatok, írjátok meg, hogy mit lehetne változtatni, mi jó, meg ilyesmik :)
xx Junilla :)

- Péntek van! - ugrott a nyakamba Camille, úgy köszönésképpen. A suli udvarán ültünk, én éppen a matekházit másoltam őrült tempóval, de Camienek köszönhetően megugrott a kezemben a ceruza és kezdhettem előlről(szögmásolás). Igen, péntek volt. Mindannyian izgatottan vártuk ezt a napot, mivel a srácokkal azt beszéltük meg, hogy ma mindannyian náluk alszunk, a szombatot pedig mindenki a maga barátnőjével, a családjukkal fogja tölteni.
- Péntek. Végre. - mondta Katy is. Ekkor becsengettek, én pedig szidtam a geometriát, amit nem lehet gyorsan megcsinálni.
Óra közben megcsörrent a telefonom. Elfelejtettem lenémítani, de szerencsére a tanár nem vette észre, mert egy ilyen madárcsicsergés az SMS hangom, és pont az ablak mellett ülök... mákom volt.
Lenémítottam a telefonom és a pad alatt megnyitottam az üzenetet. Egy olyan ember küldte, aki az elmúlt pár napban elutazott a kosarascsapattal valamilyen versenyre, aki mögöttem ült matekon, és aki nem hagyhatta ki, hogy hozzászóljon a dolgokhoz.
Sebastian üzenete: Zayn Malik, mi? Utánam egy ilyennel állsz össze? Pff...
Tudtam, hogy honnan idézett. Az SzJG-ről akkoriban áradoztam neki, nagyon sokat, onnan szedte. (Lehet, hogy nem pontos az idézet)
Gyorsan visszaírtam neki.
"Legalább nincs szolibérlete és nem minden héten mással fekszik le..." utaltam a lányra, aki miatt elhagyott.
"Látom megbocsájtotta, hogy megcsaltad..."  Jött a válasz. Most erre mit írjak? Közeledett a matektanár, szóval gyorsan visszadugtam a telefonom a zsebembe. Mikor a tanár megint távolodott, óvatosan előhúztam a készüléket. Időközben kaptam még egy SMSt, de ezúttal nem Sebastiantól.
"Suli után ne menj menzára! Foglaltunk a Replayben. Szeretlek. Z."
(A Replay a város egyik legjobb étterme). Szemem sarkából láttam, hogy a lányok is nagyon a combjukat nézik. Szóval ők is kaptak üzenetet. Visszaírtam Zaynnek, majd belefogtam egy SMSbe, amit Sebastiannak szántam. A telefonom ismét rezgett.
"A feltöltött egyenlege 300 Ft illetve 5 perc alá csökkent. Egyenlegét a bankjegykiadó automatáknál és üzleteinkben töltheti fel. Üdvözlettel: Szolgáltató."
Akkor Sebastian nem kap választ. Nem is baj.
- Julia, mi az eredmény? - kérdezte a tanár. A francba. Tüsszentettem.
- Egy pillanat! - motyogtam és előhúztam egy zsebkendőt.
- Nincs időm totojázni. A következőt mondod. Ezt most te, Annie. - fordult a barátnőm felé, aki megcsinálta a feladatot és csak azután válaszolt Harrynek. Cseles. Közben a mellettem ülő Camille a füzetembe firkantotta a válaszokat.
- Kösz. - sziszegtem, mire bólintott. Áldva legyen a képességem, hogy akkor tüsszentek amikor akarok. Általában bejön.

***

Utolsónak léptem ki a suliból, mert beraktam a felesleges cuccaimat a szekrényembe. A többiek már a barátjuk nyakában lógtak. És ott volt Zayn, kezeit a háta mögé rejtve, a suli falának támaszkodva.
- Már azt hittem, nem jösz. Vagy hogy azzal vagy - intett a minket sötét arckifejezéssel figyelő Sebastian felé, miközben angyali mosollyal közeledett felém.
- Dehogy. - nevettem. Zayn előhúzta a kezét a háta mögül.
- Ezt neked hoztam. - mondta. Egy tökéletes vörös rózsát forgatott az ujjai között, nyílegyenes szárral és gyönyörű szirmokkal.
- Zayn, ez gyönyörű. Köszönöm. Szeretlek. - mondtam teljesen meghatottan, és megcsókoltam a (számomra) világ legédesebb pasiját.
Kézenfogva sétáltunk oda a többiekhez. A lányok is kaptak rózsákat, a srácok látszólag nagyon romantikus kedvükben voltak.
- Sziasztok! - köszöntem a többieknek is. Valaki nekem jött; odafordultam.
- De cuki! Mindjárt elhányom magam. Jujj.
- Valami bajod van, Sebastian? - kérdeztem kimért hangon. Ő csak megvetően rám nézett, majd Zaynre, és vissza rám.
- Dehogyis! Örülök a boldogságotoknak. Lehetek koszorúslány? - kérdezte gúnyosan. Ez kiverte a biztosítékot. Amennyire boldog voltam fél perccel ezelőtt, annyira dühös lettem most.
- Idefigyelj! - Zayn kezébe nyomtam a virágot, nehogy véletlenül kárt tegyek benne. Közelebb léptem Sebastianhoz. - Most nehogy úgy tegyél, mintha én dobtalak volna. Te ejtettél egy ribanc miatt, akinek csak arra kellettél, aki pár nap után megint szakított veled. Én szerettelek téged, te seggfej! Te meg elhagytál egy agyonszolizott p*csa miatt. Ez nem rólam ad bizonyítványt. És most, hogy boldog vagyok Zaynnel, megpróbálsz éket verni közénk?!
- Mi az hogy éket? Te csókoltál meg! - vigyorgott Sebastian pimaszul.
- Ne gondold azt, hogy nem tudom, ki tette fel a videót a YouTube-ra! Nem volt nehéz visszakövetni az IP címet. Amikor rájöttél hogy a próbálkozásod nem jött be, a videóval akartad elérni, hogy szakítsunk? Esetleg, hogy valaki eltiltson bennünket egymástól? Annyira szánalmas vagy. - annyi mérget sűrítettem a hangomba, amennyit csak tudtam. Akartam még mondani valamit, de azt durván ki kellene cenzúrázni, így csak ennyit mondtam: - És nagyon gyorsan le lehet szállni rólunk.
Tüntetően odamentem Zaynhez, aki a többiek mellett állt és vigyorgott, és megcsókoltam. Csak egy rövid csókot akartam, de Zayn magához húzott. A magyarul folyó szócsatában esélye se volt Sebastiannal szemben, de most ő is labdába rúghatott. Sőt, mindjárt kapura is rúgott; egyik kezével a hajamba túrt, a másikkal a hátamat simogatta. Sebastian dühösen elment. 1:0 nekünk. De ahogy ismerem az exemet, még nincs vége, sajnos.
- Honnan tudod, hogy nem most mondtam el Sebastiannak, mennyire utállak? - kérdeztem a csók után.
- A lányok fordítottak nekünk. Érdekes beszélgetés volt, mondhatni. - nevetett Zayn. Én is elnevettem magamat. Camille felém nyújtotta a rózsámat, amit hálásan elvettem. Elindultunk az étterem felé, hülyéskedve, viccelődve. Sebastianról egy szó se esett többé.