21. fejezet - Sunday

Sziasztok! :)
Na egy kis pihenő után megint itt vagyok, egy új résszel. :) remélem elnyeri a tetszéseteket:)
xx

Reggel Anyu keltett bennünket palacsintával; finom volt. Zayn ebéd után ment el, amikor Niall rácsörgött, hogy itt vannak.

Miután Zayn elment a lányokkal konferenciahívást csináltunk, mivel a szüleink nem engedtek el bennünket otthonról 'a vasárnap a családé, legalább három órát töltsetek itthon' címszó alatt, és elkezdték mesélni, hogy mit csináltak.

- Louis tök jól bírta a családomat, - mesélte Camille. - ahhoz képest hogy eléggé másnapos volt. A húgom idegesítette mint állat, de egy szót se szólt, az öcsémmel meg játszott ilyen gagyi számítógépes játékokat. Mondjuk a fél gyógyszerkészletünket lenyelte, de az mindegy.
- Anyudéknak mi a véleménye róla? - kérdezte Laura.
- Anyuék... - sóhajtotta Camie. - Tudjátok, amikor elmondtam nekik, hogy van barátom, úgy fogadták, hogy 'wow, az antiszoc Camie talált olyan embert, aki kibírja őt'. Aztán elmondtam nekik, hogy a barátom Louis Tomlinson, és teljesen kiakadtak. Hogy miaz, hogy egy sztár, és hogy képzelem ezt, és úgyis csak összetöri a szívemet, és mit akarok vele, és itt hagy és eszébe se fog jutni, hogy létezek, és, és, és. Aztán bemutattam nekik Lout, és szkeptikusak voltak, meg minden, de szerintem megkedvelték. Bár még mindig ellenzik a kapcsolatunkat, mert szerintük nem passzol hozzám, aki teljesen földhözragadt, egy sztár, aki el van szállva magától. Azt nem tudom, hogy honnan vették, hogy Lou el van szállva magától, mert teljesen normális, legalábbis szerintem, és azt sem tudom, hogy én mitől lennék földhözragadt, de annyira rossz, hogy ők így állnak hozzá... - hadarta le Camille. Uhh. Eléggé pocsék lehet, ha a szülők ellenzik a kapcsolatot. Sajnáltam Camiet. Anyuék eddig mindig támogattak. Azaz, Zayn a második barátom, de szóval igen...
- Az szívás csajszi - mondta Annie együttérzően. - Hál' istennek Anyuéknak nincsenek ilyen gondolataik.
- Mesélj, nálad hogy ment? - kérdezte Camille.
- Hát... Harry is kicsit maga alatt volt, de az a színészi alakítás, amit nyújtottunk, Oscart érdemel. Harry mosolygott, nevetett, udvarias volt, ebédnél még azt is mondta, hogy 'Jó étvágyat' - magyarul! Anyuék nagyon kedvelik. Egyfolytában bókolt Anyunak, dicsérte a házat, született úriemberként viselkedett. Eléggé csodálkoztam, eddig sose láttam így... - Laura félbeszakította.
- Várj. Bókolt Anyudnak? Vigyázz, nehogy... - Annie felnevetett.
- Nem fog. Azt mondta. Anyu idősebb az ő anyukájánál. - erre mindannyian elnevettük magunkat. Szegény Harry! De ezt sose mossa le magáról, azt hiszem. Talán nem is akarja.
- Szóval - folytatta Annie. - Miután Hazza elment reggel, Anyu arról áradozott, hogy milyen rendes srác, és hogy reméli, hogy nem töri össze a szívemet, meg ilyenek. Apu is áldását adta ránk, mindketten jófejek voltak. A nővérem nem jött haza, Pesten az egyetemen épp vizsgaidőszak van, de Skype-on beszélgettünk, és ő is bíztatott. Annyira szeretem Harryt! - Örültem Annie boldogságának, de az a csók nem ment ki a fejemből. Zayn mellett mindig Harry volt a nagy kedvencem, és akkor is, ha tudtam, hogy ez nem helyes, a gondolataim mélyén ott ült Harry, és várt arra, hogy legyen egy szabad percem elgondolkodni, hogy aztán odatáncikálhasson a felszínre, és mondhassa: mért nem a barátodon jár az eszed? miért rajtam? esetleg hazudtál a pasidnak, és a csók jelentett valamit? - Julia, ti mit csináltatok? - kérdezte Annie. Elmondtam nekik mindent, majd Laurát kezdtem el faggatni.
- Anyu is nagyon jó fej volt. Apu ugye nincs itthon, valami üzleti úton van... Niall is viselkedett, ami nagyon meglepett. Tegnap este durván túllőtt a célon azzal az alkoholmennyiséggel amit magába öntött, de kedves volt, nem szólaltatta meg a hátsó felét és megdicsérte a lakást. Nem tudom mi ütött belé. Mondjuk elképesztő mennyiséget fogyasztott az ebédből, de erre már felkészítettem Anyut. Délután lementünk Niallel sétálni, megmutattam neki a környéket, és akkor messze nem volt olyan udvarias mint amikor Anyu hallótávolságon belül volt; önmagát adta, olyan volt mint amikor a srácokkal van. Gondolom ez az a "nyalizz a szülőnél és később eszik a tenyeredből" módszer. Vagy valami hasonló... És ti, Katy?
- Liam... - vigyorgott a lány - tegnap ugye nem ivott és teljesen jól volt. Önmagát adta, kedves volt, meg ilyenek. Lehet, hogy ő adott a többieknek tippeket? - tűnődött el a lány - Anyu teljesen el volt ájulva tőle, a nővérem szintúgy. Mi is voltunk sétálni, Liamnek meg se kottyant a meredek út. Sőt... melege volt és levette a pólóját a játszón ahol megpihentünk. - vigyorogta Katy. - este meg úgy aludtunk el, hogy magához ölelt... Maga a paradicsom volt. - áradozott tovább. - Jut eszembe... Ti mit csináltatok az este? - kacsintott.
- Focit néztünk - fintorgott Annie - utána elmentünk aludni, és ő is magához ölelt - nyújtotta ki a nyelvét Katynek.
- Mi is valahogy így voltunk. - bólintott Laura és Camille is. - Julia? - fordultak felém.
- Mi is focit néztünk, összevesztünk, Twitteren olvashatjátok, Zayn megríkatott, aztán meg smároltunk. - foglaltam össze röviden. A többiek döbbent arcát látva nevetve kezdtem bele a magyarázatba. A hátam mögött hallottam valamit és hátrafordultam.
- Hát ti mi a jó szart kerestek itt? - kérdeztem ledermedve.
- Jöttünk kérdezni, hogy lóghatunk-e itt, mert Annienál maradt a kulcs, és mivel ő csak fél négykor jön, nem tudunk bemenni. - felelte Louis cuki mosollyal. - Zaynnek meg van kulcsa a házatokhoz, és mielőtt kérdezed hogy honnan, anyukád adta neki, mert neked ugye nincs, amióta elhagytad. És mielőtt kérdeznéd, hogy ezt honnan tudom, jól lettem fizetve, szóval nem árulom el a forrásaimat. - kacsintott.
- Jólvan. Mióta vagytok itt? - kérdeztem.
- Elég régóta - húzogatta a szemöldökét Harry.
- Liam, mióta vagytok itt? - kérdeztem a srácot, akiről tudtam, hogy nem hazudna. Legalábbis, reméltem.
- Mivel megpróbáltunk a résre nyitott ablakokon keresztül bejutni, ami elég sokáig tartott, mert az egyik ablak a másodikon volt és oda fel kellett mászni, nem régóta. Úgy két-három perce. És mielőtt megkérdezed, hogy mennyit hallottunk, Annie utolsó mondatánál jöttünk be. De érteni nem értettünk sokat. - felelte Liam.
- Köszönöm. - mosolyogtam.
- Te kivel beszélsz? - szólt közbe Katy. Úgy fordítottam a laptopot, hogy a kamera mutassa a srácokat.
- Velük. Zaynnek úgylátszik van lakáskulcsa, azzal jöttek be...
- Vas Happenin girls? - kérdezte Zayn vigyorogva.
- Oh. Értem. Akkor jobb, ha ezt a beszélgetést elhalasztjuk. - mondta Laura. - Úgyis találkozunk egy óra múlva... - ezzel egyetértettünk, és elköszöntünk egymástól.
- És most ti. Attól Zayn, hogy van kulcsod, még rámcsöröghetnél, hogy bejöhettek-e. - néztem a srácra mérgesen. - És ha betörőnek nézlek előkapom a pisztolyt és lelőlek?
- Nincs is fegyveretek.
- Honnan tudod? Apunak van fegyverviselési engedélye, van egy, elzárva. Azt mondjuk nem tudom hol a kulcsa... - tűnődtem. - De az most mellékes. Na mindegy. Ha már itt vagytok, üljetek le.
- Nem akarunk zavarni. Csináld azt amit amúgy is csinálnál - mondta Niall. - Amúgy van kaja? - sötét pillantást vetettem a srácra, de felálltam és a hűtőből előkotortam egy szelet pizzát.
- Ez a vacsorám, úgy tiszteld!
- Hú, kösz! - Niall rávetette magát a sonkás gombás finomságra.
- Most én mi eszek? - néztem rá tanácstalanul. Lou kivett a hűtőből két répát.
- Próbáld meg ezt! - furán néztem rá, de egy vállrántással beleharaptam az egyikbe, és nyugtáztam, hogy finom.
- Ha nem bánjátok, most azt fogom csinálni, amit amúgy is csináltam volna. Vagyis zenét hallgatok és gépezek.
- Ne zavartasd magad - bólintott Liam, és kényelembe helyezte magát a kanapén. Elég gyorsan berendezkedtek. Visszafeküdtem a saját kanapémra és az ölembe húztam a laptopot. Égette a combomat, de már megszoktam. Visszakapcsoltam a zenelejátszót, mire mind az öt fiú egyszerre felém fordult.
- Most mi van? - vontam meg a vállam. - Zavar? Mert csak azért, mert veletek lógok, nem fogok lemondani arról, hogy a kedvenc bandám zenéjét hallgassam.
- Dehogy zavar. Csak meglep, hogy ilyent hallgatsz - mondta Niall. Lesajnálóan néztem rá.
- Kedvesem, hol találkoztunk először? Szerinted elmentem volna a koncertre, ha nem lennék én is Directioner? Mondjuk Camille is azt csinálta, de az más tészta. Depiztem, és csak azért jött el velem... - a srácok bólintottak. Visszafordultam a képernyő felé és belemerültem a zenébe és az olvasásba. Nagyon sok fanficet olvasok, és nem akartam abbahagyni csak mert épp a One Direction ott ült a nappalimban. Éppen Vivien és Niall történetét olvastam, amikor felcsendült az egyik nagy kedvencem, és akaratlanul is elkezdtem énekelni.
- Cant ever get it right; no matter how hard I try. And I've tried...
- Te megcsalsz? - kapta fel a fejét Zayn.
- Mi? Nem! - nevettem el magamat.
- Ja Azt hittem most éppen a naplóbejegyzésedet diktálod - kacsintott, én pedig megdobtam egy párnával.
Pár perc múlva elkapott a röhögőgörcs; Katy és Zayn sztorija egyszerűen csúcs. A srácok kérdőn néztek rám.
- Mindegy. Csak. Olvasok. - vihogtam. Harry felpattant, és odajött mellém.
- Mit keres itt Zayn? - kérdezte döbbenten. Vöröslő arccal elmagyaráztam neki, ő pedig egyszerűen kikapta a gépet az ölemből és a többiekhez ment vele, és együtt böngészék a kedvenceimet.
- Mennyi fanfic! Nézd - mutatott Niall a képernyőre - itt is Julia a csaj...
- Azt én írom te barom. Visszakapom? - kérdeztem, és tiszta vörös volt az arcom. Ők csak a fejüket rázták és Googlefordító segítségével elkezdték olvasni a sztorimat. Zayn odajött hozzám, és leült mellém.
- Te is írsz? - kérdezte halkan, én meg bólintottam. Ő csak megvonta a vállát, mint akinek tökmindegy, az ölébe húzott és megcsókolt.
Csenge zavart meg bennünket, aki benyitott a nappaliba.
- Te meg mit csinálsz? - kérdeztem döbbenten, mivel most jöttem rá, hogy Anyu és Apu is fent vannak, és akármikor lejöhetnek.
- Inkább ti mit csináltok? - vigyorgott a húgom.
- Ahhoz neked semmi közöd. És ajánlom, hogy Anyuék ne tudják meg ezt.
- Ne tudjunk meg mit? - lépett be Anyu is a nappaliba. Már válaszoltam volna, de megszólalt a csengő.
- Ki ez már megint? - kérdezte Csenge.
- Szerintem a "felmentő sereg". Mármint Annie a lakáskulcsokkal - válaszolt Harry. Miközben Anyu ezt lefordította a húgomnak, én beengedtem a lányokat.
- Figy, Julia. Elmegyünk bevásárolni, ne szedjétek szét a házat. - mondta Anyu....

***

- Egyedül vagyunk. Mit csinálunk? - kérdeztem.
- Karaokézzünk! - rikkantotta Niall. Az ötlet mindenkinek tetszett, és az alsós "alapítsunk rockbandát" korszakomból volt még két mikrofonom állvánnyal. Amíg mi azt Camille-vel kihoztuk a garázsból a többiek elrendezték a nappalit.
- Minden oké? - kérdeztem Camie-tól, mert észrevettem, hogy furán viselkedik.
- Igen, persze. - Annyiban hagytam, akkoriban még nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget.
- Ki mit énekel? - kérdezte Katy. Mindenki felírta egy cetlire, amit bedobtunk egy edénybe, és a húzás sorrendjében énekeltünk. Louis azt is kitalálta, hogy vegyük fel a produkciókat, így három kamerával, három szemszögből filmeztünk, mert "olyan klassz videót lehet abból szerkeszteni". Csak reméltem, hogy nem akarják felnyomni YouTube-ra.
A sort Camille kezdte, aki egy koreai pop számot választott. Katy folytatta, akinek a hangja nagyon jól passzolt a választott számhoz. Utána a srácok énekeltek, de nem saját számot, hanem a Just the way you are-t, ki-ki a maga barátnőjének. A srácok után Annie jött, aki a Call me maybe-t, és Laura, aki egy Kelly Clarkson-számot énekelt. Utolsónak én következtem, Demitől a Give your heart a break-et választottam.
Miután végeztem, a srácok elkezdték játszani a zsűrit.
- Lányok - mondta Liam. - Így sajnos nem juttok tovább, de esetleg, ha összeálltok egy csapattá? - vigyorgott, mi pedig összenéztünk. Camille intett, hogy ebből kimarad, úgyse tudja a dalszöveget. Benyomtam a számot a YouTube-on, és elkezdtük. Kicsit változtattunk a dalszövegen, és nem bírtam ki, az elején "different date" helyett "different dick"-et énekeltem. A srácok dőltek a nevetésől.
- Na. - tért a tárgyra Harry. - Ez baromi jó volt. Válaszzatok nevet és szerzünk nektek szerződést.
- Jó is lenne - nevettünk. A srácok összenéztek, de a következő pillanatban már megint hülyéskedtek...

***

(Másnap este)
Megnéztem még az utolsó CSI-részt, és felmentem a szobámba. A telefonomat leraktam az íróasztalra, és megfordultam. Kis híján múlt, hogy nem kaptam pánikrohamot. Reszketve hátráltam el, és a telefonom után nyúltam...