23. fejezet - Last days

- Ma délután koncert. - vigyorgott Laura, miközben odajött hozzánk reggel. Bólintottunk. Igen, szerda volt, a koncert napja. Semmi extra; a jegyek képletes összegért lettek árulva, és aki "protekciós" volt, azaz a barátunk, az bejöhetett a kulisszák mögé és találkozhatott a srácokkal. Az első sor le is volt foglalva nekünk. Egész nap izgatottak voltunk, mert hát mégis csak One Direction koncert. A tanárok többször ránk is szóltak, hogy hol járunk. Én speciell a szálloda alagsorában voltam lelkileg, újrajátszottam a tegnapiakat.
Ahol többszörösen visszakaptam Zayntől a víz alá rántást; ahol majd' megsültem a szaunában, mert versenyeztünk; ahol a gőzkabinban csókolóztunk. Sokkal szívesebben voltam ott, mint németórán, ahol az anyagot én már több, mint tíz éve szinte tökéletesen tudom(ez most nagyképűnek hangzott, de hát mégis), vagy mint etikán, ahol az erkölcsről beszélgettünk. Erkölcs. Camille egyik beszólása visszarántott a többiek közé, és égtem ezerrel, de percekkel később ismételten elkalandozott a figyelmem.

Délután, a koncert tökéletes volt. A srácok mindjárt az elején bejelentették, hogy a barátnőiknek énekelnek. Olyan cukik voltak. Mi persze tomboltunk minden számra.
A koncert után bemutattak bennünket Joshnak, a dobosnak, és a gitárosnak. Mindketten nagyon jó fejek.

***

Másnap délelőtt a srácoknak nem volt teendőjük, beültek órára. Éppen nyelvtan volt. Annie-val mindketten nagyon jók vagyunk magyarból, és leveleztünk. Hirtelen a papír ki lett húzva az ujjaim közül. A tanár mérgesen nézett rám.
- Elmondanátok, hogy mi ilyen fontos, hogy nem várhat szünetig? - kérdezte, a papírt felénk nyújtva, hogy olvassuk fel. Nagyon jó fej osztályunk van; nem féltünk felolvasni.
- Te, unatkozok. Levelezünk? - kezdte Annie röhögve.
- Jah. De figy. Angolul, jó? Mert a srácok néha olyan gyorsan beszélnek, hogy nem értem meg a saját pasimat. Ikszdé. - a hangulatjeleket is hangosan mondtam, mire mindenki felnevetett. - Innentől angolul van - pislogtam a tanárra, reménykedve, hogy nem kell tovább olvasnunk. De ő csak intett, hogy folytassuk.
- Oks. Miújság? - folytatta Annie sóhajtva.
- Semmi extra. De a szombat egyre közelebb jön. - mondtam.
- A francba. Annyira megszoktam már, hogy a srácok itt vannak velünk. Szomorúfej. - válaszolta.
- Ja. Hallod tök jó neked pontpontpont - folytattam.
- Miért? Kettőspontdé.
- Gondolj bele. Harry Styles barátnője. Milyen jó ez már? - a srácok felkapták a fejüket Harry nevének hallatán. Kellett nekünk angolul beszélnünk, hogy mindent megértsenek...
- De te sem panaszkodhatsz. Az elmúlt másfél hétben aludtál már úgy, hogy Zayn nem volt melletted? Kettőspontdé.
- Aha. Asszem... De ne hárítsd el a témát. Lányok milliói lennének a helyedben. Kettőspontdé
- Irigyelsz? Zayn Malik barátnője?! Pont te?! Ikszdé.
- Őszintén? - az arcom égett. Volt egy olyan érzésem, hogy a srácok ezt nem hagyják majd szó nélkül.
- Őszintén. - Annie rám nézett, és szótlanul jelezte, hogy nyugodtan hazudjak, majd ő is improvizál. De én maradtam az eredetinél. Ha most improvizálok, ellentmondásba keveredek. Mindig ez van.
- Ha nem lenne Zayn, rohadtul irigyelnélek. Harry klassz srác, és valljuk be, eszméletlenül helyes. Basszus, mit mondok. Így is irigyellek. Meg a többieket is. Azért a srácok egytől egyig főnyeremények minden szempontból pontpontpont kettőspontdé.
- Csak vigyázz, hogy Zayn ezt ne tudja meg mert képes arra, hogy féltékeny lesz a srácokra. Mosolygósfej.
- Nincs oka rá. Szeretem őt, akkor is, ha közbejönnek olyan kis incidensek mint Louis üvegezéses húzása. Mondjuk, az a tulajdonsága felettébb idegesítő, hogy minden kis dolog miatt féltékeny lesz. De ne ítélj hogy ne ítéltess, vagy ilyesmi, én sem vagyok különb. Kettőspontdé. Amúúúúúúúúú - hosszan elnyújtottam az utolsó hangot, mire a többiek felnevettek, a tanár pedig kérdőn nézett rám. - Tanárnő itt kihúzta a papírt a kezeim közül - mentegetőztem. Ekkor kicsengettek, a tanár pedig mérgelődve kiment a teremből.
Le akartam menni, valami ehetőt venni, de két kar megragadta a vállaimat, és nem engedett el.
- Eszméletlenül helyes? Imádlak Julia. - mondta Harry, és adott egy puszit az arcomra. Felnevettem és kiszabadítottam magam.
- Azért ne legyél beképzelt, jó? - válaszoltam, miközben kimentem a teremből, hogy vegyek Annienek sajtosrudat, magamnak pedig kakaóscsigát.

***

Zayn egész nap alig szólt hozzám, és furán viselkedett; nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget. Este kaptam egy SMSt, amiben csak ennyi állt: "Ki tudsz jönni a játszóra?" Hét óra volt, és mivel a játszótér mindjárt a házunk mellett van, kimentem. Zayn a hintán ült, és a lábával lökögette magát. Amikor meglátott, felállt.
- Szia - köszöntem. Ő csak bólintott. Ezt nem tudtam mire vélni. Zayn felmászott a hinta tetejére, és a vékony gerendán egyensúlyozva intett, hogy jöjjek én is fel.
Pár perc múlva a lábunkat lógatva ültünk ott, egyikőnk se szólalt meg. Én arra vártam, hogy Zayn mondjon valamit, rajta pedig láttam, hogy megpróbálja megfogalmazni a mondandóját, de nem nagyon megy neki. Mindegy, időnk az volt.
- Sajnálom, hogy idegesítő vagyok - szólt Zayn végül. Erre nem számítottam.
- Tessék? - kérdeztem; annyira megdöbbentem, hogy egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyomat, és majdnem leestem a több méter magas állvány tetejéről.
- Sajnálom, hogy idegesítő vagyok. - ismételte meg Zayn ugyanolyan hangsúllyal. Rájöttem, hogy mire céloz.
- Nem vagy idegesítő. - mondtam halkan. Zayn a földet bámulta, úgy válaszolt.
- Tudod, egy kicsit fáj, hogy Niallt, Harryt, Lout és Liamot főnyereménynek nevezel, mitöbb, Harry szerinted "eszméletlenül helyes", és én pedig idegesítő vagyok. Ezt most nem azért mondom, mert a srácok szerintem nem főnyeremények, mert azok, csak... - Zayn elhallgatott, és továbbra is a földet bámulta.
- Jaj Zayn. - sóhajtottam. - Nem vagy idegesítő. Csak megneveztem azt a tulajdonságodat, amit a legkevésbé szeretek benned. A féltékenységet. Mert nincs mire. Ha szeretnéd, hogy elkezdjem sorolni a jó tulajdonságaidat, és hogy mit szeretek benned, akkor jobb lesz, ha hozol enni-innivalót és takarót, mert hosszú éjszakánk lesz. És írj igazolást holnapra. Ha a rossz tulajdonságaidat soroljam fel inkább, két perc múlva otthon is vagy. És abból a két percből vond le azt, amíg lemászol innen és bemész. - óvatosan rámosolyogtam a srácra, aki visszamosolygott.
- Azt hiszem, ez megint a rossz tulajdonságaim közé tartozik - mondta, miközben magához húzott és átölelt. Mindezt persze óvatosan, hiszen még mindig méterekkel a föld fölött egyensúlyoztunk. - felfújom a dolgokat, és ott látok rosszat ahol nincs. De meg kell értened, hogy szeretlek, és folyamatosan parázok, hogy te nem. Vagy hogy beleszeretsz az egyik főnyereménybe, aki ott lakik. - intett a ház felé.
- Buta vagy! - mondtam, mire Zayn bólintott, hogy tudja. Elengedett és lemászott a hintáról. Már akartam követni, amikor megfogta a lábamat.
- Ugorj - vigyorgott.
- Mit? Nem! Soha! Ki akarsz nyírni??
- Nyugi, elkaplak. Louist is elkaptam egyszer. - szkeptikusan néztem rá, de elengedtem a fát és leugrottam. Zayn tényleg elkapott. Erős karjai megtartottak, és finoman letettek a földre.
- Nyolc óra van... Menned kéne, mielőtt a szüleid azt hiszik, hogy elraboltalak. - mondta.
- Hát jó. - sóhajtottam. Adtam neki egy jóéjt szájrapuszit, amit ő egyszerűen csókká formált át.
- Aludj jól - mosolygott rám; megvárta, hogy bemenjek, majd megfordult és ő is hazament.

***

- Lányok, holnap reggel korán kell kelnetek - jelentette ki Niall pénteken, mikor suli után ültünk az egyik téren.
- Meeert?? - nyújtotta hosszúra a kérdését Laura.
- Szombat lesz - mondta Katy is.
- Tudjátok, hogy szombaton megyünk haza - mondta Liam.
- Ó a francba. - Katy a földet bámulva jött rá, hogy egy időre nem fogjuk látni a srácokat.
- Ne búsulj - simogatta meg a barátnője haját Liam. - Három hét múlva itt vagyunk.
- És holnap felmegyünk mind a tizen Pestre. Ezért kell korán kelnetek. Említettétek, hogy milyenek a magyar vonatok, és ki akarjuk próbálni. - mondta Harry.
- Ha Pestre megyünk, akkor Intercityvel megyünk az nem hasonlítható össze a helyi járatokkal - mondta Camille - De azért jó ötlet. Mit csinálunk?
- Az titok! - mosolygott Louis. - A lényeg az, hogy a vonat hétkor indul; vagyis hat óra negyvenötkor legkésőbb legyetek a pályaudvaron.

---


Sziasztok! :)
Itt a 23. rész is. A következő két kikötéssel jön: 5 komment és az, hogy meg tudom írni olyan gyorsan. Ugyanis megkérdeztem a lányokat, hogy mit csinálnának szívesen, mert ötletem nincs, és Camille követelte tőlem, hogy "eltörni Lou csuklóját, véletlennek beállítani, úgy, hogy Lou sajnálja Camiet". Az ilyen hasonló ötletek közül kell kiválogatnom azt, amit tényleg meg is csinálnak majd. :D

xx Junilla