29. fejezet - Egy hosszú hét

Sziasztok:)
Itt a huszonkilencediiik is és végre mennek Londonba:)
Kicsit uncsi lett, mert pl Julia végig depizik egy kicsit meg minden, de hát ja.
A rajzot az egyik barátnőm csinálta, nem tudom mennyire látszik, de véleményt kaphatok?:)
Ééés még mindig: légyszi írjatok ötleteket, hogy mi legyen a lányok bandájának a neve. Semmi ötletem nincs:( köszii:)
Írtam egy filmről, amit láttunk, nos az is olyan, hogy nézzétek meg mert maradandó élmény. :D
xx
Julia
---
Miután a dührohamom és a sírógörcsöm elmúlt, a lányok már hagytak felmenni a szobámba egyedül, mert bíztak benne, hogy nem csinálok hülyeséget. Miközben a szobámban kutattam, hallottam, hogy a lányok elmondják a többieknek is, hogy mi történt. Lementem, és elmentem mellettük, ki a teraszra.

- Mindjárt jövök - mondtam, és kiültem a hintaágyra. Előhalásztam a doboz cigit, amit még akkor kértem az osztálytársamtól, amikor Sebastian szakított velem, és rágyújtottam. Zayn is dohányzik, nem fog feltűnni. Amikor nagyon ideges voltam, ez megnyugtatott. A tudat, hogy tilos dolgot teszek, elterelte a figyelmemet a problémáimról, és a nikotin is segített ebben. Nem voltam függő, nem, két hónap alatt alig két-három szál fogyott.
Miközben bele-beleszívtam a cigarettába, elgondolkoztam. Ha Zaynnek ez kell, hát legyen. Most valószínüleg el fog költözni… - gondoltam, és rájöttem valamire. Már felálltam, hogy elnyomjam a cigit, amikor Laura lépett ki az ajtón.
- Mit csinálsz ennyi ideig? Már azt hittük, belefolytottad magadat a tóba. - nevetett, majd meglátta a kezemben az égő cigarettát. - Ezt most nem hiszem el! Julia! Sebastian után megbeszéltük, hogy egyszer és soha többször! Tönkre akarod tenni magadat?! - kiabálta a lány, én pedig kifújtam a füstöt, és megvontam a vállamat.
- Ettől csak nem lesz bajom. - Laura elvette tőlem a cigit, és elnyomta.
- Befelé! - parancsolta, én pedig nem mertem nevetni. Laura a fejét rázva ment előre, én pedig kicsit lemaradtam.
- Mi a baj? - hallottam Niall hangját.
- Mi, mi lenne? Megint elszívott egyet. Azt hittem ezt már megbeszéltük, de nem… - dühöngött Laura.

*Zayn szemszöge*

Miután Julia elment, elkezdtem gondolkodni azon, hogy mit tettem. De ezen már nincs mit változtatni. Kihalászom a zsebemből a cigarettásdobozt, és rágyújtok. Nem tudom mennyi idő telt el, tíz perc, vagy két óra. A mellettem fekvő üres üvegre nézek. Alig ittam belőle, mert kiömlött az egyenletlen talajon. Lassan visszaindulok a házhoz. Amikor belépek, a srácok a lépcsőn ülnek, és beszélgetnek, pont mint régen.
- Zayn - szól először Louis.
- Elmagyarázod mi történt? - kérdezi Liam. Úgy látszik nem tudják mi van. Azon gondolkozok, hogy mondjam-e el nekik, amikor belép Katy.
- Szóval te is idetoltad a hátsódat? - kérdezi, majd int egyet.
- Gyertek, meg kell beszélnünk pár dolgot. - a srácok felállnak, és bemennek az étkezőbe, majd én is követem őket. Levágom magamat egy székre, és szó nélkül figyelem, ahogyan a lányok elmondják a többieknek, hogy mi történt.
Aztán Laura kimegy, hogy megkeresse Juliát. Remek. Ő az utolsó akit akarok most látni. Rövid idő múlva halljuk, ahogy Laura kiabál valakivel.
- Mi a baj? - kérdezi Niall, amikor a lány visszajön.
- Mi, mi lenne? Megint elszívott egyet. Azt hittem ezt már megbeszéltük, de nem… - dühöng Laura. Várjunk... Juliáról beszél?! Hiszen ő nem dohányzik...

- Jóvanna! Le lehet szállni rólam! - jön be Julia mosolyogva, majd egy csapásra elkomorodik az arca, ugyanis meglátott. Direkt nem nézek rá, és ő se rám, hanem leül Eleanor és Katy közé.
- Julia! Megint? - kérdezi Annie szemrehányóan.
- Ja. De csak egyet. Nem a világvége. Nem lesz belőle több. Vagy talán egy kicsit. - nevet.

- Na erről majd meg négyszemközt beszélünk - fújtat Katy is.

- Felőlem - mondja unottan. Cseppet se érdekeli.

- Következő. - folytatja Liam, nem reagálva a beszélgetésükre, de érzem, hogy majd tőle is megkapja a magáét. - Julia, gondolom tudod, hogy Zayn nem akar itt maradni - vágott bele a közepébe, mire bólintottam.
- Tudom. És én se akarom, hogy itt maradjon - közli hűvösen. - De... Én nem szeretném, ha mindenki zaklatna engem itt, ha kitudódik hogy vége. Ez az egyik. A másik pedig, ha anyuék megtudják ezt, nem engednek el Londonba. Ismerem őket. Akkor a karrieremnek pedig vége, még mielőtt elkezdődött. Szóval egy hétig még kibírjuk. Én fent alszok, ő lent, alig kell találkoznunk. Csak ennyit kérek. Hogy amíg Magyarországon vagyunk, legalább a nagyközönség előtt tartsuk fent a látszatot egy kicsit. Meg a családom előtt. Ha például Csenge megtudja, az egész világ gyorsabban tud róla, mint hogy mi pislogunk egyet. - hosszú monológja után hátradől, és várja a reakciónkat. 

Egy hetet az exemmel egy házban? Megrázom a fejemet
- Juliának igaza van - szól Katy - A szülei nem engedik el így. Zayn egy pillanatra tedd félre az egódat, és legyen annyi szíved, hogy ne rontsd el a karrierjét még mielőtt elkezdődik. - hmpf.
- Felőlem. - morogtam. Nem én fogom megbánni.

*Eleanor szemszöge*

Amíg Louis tusol, addig van egy kis időm, hogy a gondolataimba merüljek. Gyakran csinálok ilyent, ha sok minden történik. Olyasmi, mint a naplóírás, csak senki nem olvashatja el rajtam kívül.
A srácokkal nagyon jól megértjük egymást, és a lányokkal is ez alatt a hét alatt jól összebarátkoztunk. Az egy dolog, hogy valamilyen szinten én mindig kívülálló leszek egy kicsit, hiszen a lányok osztálytársak, évek óta ismerik egymást és most egy bandában fognak énekelni, de nagyon rendesek, hogy ilyen gyorsan befogadtak. Ami engem nagyon megdöbbentett, az Zayn és Julia szakítása. Az ő kapcsolatuk volt az, amiről azt hittem, hogy a legtartósabb. A többiek kötöttek fogadásokat is velük kapcsolatban, amiket én írtam fel, és elsüllyesztettem a papírt a táskám mélyére, nehogy valaki megpróbáljon csalni. Louis annyira biztos a dolgában, hogy 200 fontot tett a közösbe, és ha rájön, hogy elveszti, képes lesz a fehérneműm közt is turkálni azért, hogy megtalálja a papírt, és kijavítsa az ő javára. Talán ha belerakom egy fóliába és a WC-tartályba dugom, ott nem találja meg...

*Julia szemszöge*

Én sem örülök neki, hogy Zaynnel még egy hétig egy házban kell laknunk. Nem azért, mert gyűlölöm őt éppen, hanem mert pont hogy szeretem, és minden nap úgy ránézni, hogy... áááh. De sajnos Anyuék nem engednének el. Elég régóta a szüleim, ismerem őket.
Miután kicsit rendbe hoztuk a házat, a többiek elmentek. Este nyolckor Anyuék hazjöttek, és lassan Oscar díjat érdemlünk, annyira jó szinészek vagyunk. Na mindegy.
Vasárnap egész végig kerültük egymást, persze nem feltűnően. Amikor például a nappaliban olvastam, és Apu a szomszéd szobában volt, Zayn odajött, és jó hangosan megkérdezte, mit olvasok.
- Robin Cookot - feleltem mosolyogva, mire Zayn meglepetten pillantott rám.
- Az nem éppen a te korosztályodnak való.
- De én szeretem. - ezzel kb. megvolt az egész napos beszélgetésünk, azaz lett volna, ha a húgom nem szól közbe.
- Összevesztetek? - kérdezte. Mindketten csodálkozva néztünk rá.
- Mért gondolod? - a húgom nagyon sok mindent észrevesz.
- Nem tudom. Csak furák vagytok - felelte Csenge.
- Akkor máshogy. Miért kérdezed?
- Apu mondta, hogy figyeljek oda, mert... - erről ennyit. Apu egy kicsit se bízik Zaynben, és az első viharfelhők láttán tuti megtiltja, hogy kimenjek Londonba.
- Miért? - kérdeztem kedvesen. Csenge megvonta a vállát. Ez egy rossz szokása. Elkezd mondani valamit, majd abbahagyja, mert eszébe jut, hogy nem szabadna. De ezt jó tudni.

Hétfőn moziban voltunk mind a tízen. A moziteremben csak mi voltunk, a legfelső sorban helyeztük kényelembe magunkat. Zaynnel a lehető legmesszebb ültünk egymástól, de még így is... Kicsit hátracsúszott az ülésen, úgy nézte a filmet. Megint kezdtem a fangirlezést, belehaltam abba, hogy mennyire helyes. A film amit néztünk a Magic Mike volt. Előzetes alapján nem kifejezetten erre számítottunk, de egy... érdekes film volt.
- Harry látod így tanulj meg táncolni - vigyorgott Annie.
- Csajok. Ha 21 leszek, elmegyünk ebbe a klubba? De csak ha Alex Pettyfer is ott lesz - mondtam, mire a lányok elkezdtek nevetni.
Aztán a pillantásom Zaynre esett. Szakítás ide vagy oda, ahhw. Nem bírom.

Mikor másnap ismét a városban találkoztunk a többiekkel, elmondtam nekik, hogy nem tartok velük. A lányok "erről később még beszélünk" arccal néztek rám, majd bólintottak. Elmentem a régi várfalhoz, felültem rá, és lenéztem a városra. Az utóbbi időben minden este álomba sírtam magamat. Nem vallottam be, de az őrületbe kergetett Zayn közelsége, és a tudat, hogy vége...
Szép hely. Több, mint tíz méter magasan lehetek. Tökéletes hely öngyilkosságra. Csodálkozom, hogy nem zuhannak le itt sorozatosan emberek. - morbid gondolataimnak egy alak vetett véget, aki leült velem szembe a falra.
- Camille? - csodálkoztam.
- Ja. Rég találkoztunk - mosolygott a lány. - Mért bőgsz? Mi történt?
- Hát... Zayn... - legyintettem
- Mit csinált már megint? Verjem meg?
- Nem kell. Csak szakított velem.
- Figyelj, hogy mondta Kinga? Senki se szereti a bőgő, szánalmat keltő lányokat, vagy ilyesmi. Találsz valakit aki majd megérdemel.
- Tudom - nevettem. - De még mindig nálunk lakik, mert nem szeretnénk mindenkinek elmondani, mert akkor a mindenféle riporterek otthon zargatnának. Majd Londonban.
- Grat. Nem kommentálnám.
- Köszii - mosolyogtam.
Camille-vel jól elbeszélgettünk, ő mindig kíméletlenül elmondta a véleményét. Amikor hazaindultam, már sokkal jobb kedvem volt.

***

- Bejöhetek? - nyitotta ki Zayn a szobám ajtaját.
- Mi az? - néztem fel
- Nem gondolod, hogy kicsit feltűnő, hogy mindketten a saját szobánkban vagyunk? - kérdezte a srác.
- De egy kicsit.
- Na látod. Most mindketten azt csináljuk amit amúgy is csinálnánk, csak egy szobában.
- Helyezd magadat kényelembe - nevettem, mire Zayn levágta magát az ágyamra, előhúzta a telóját, bedugta a fülébe a fülhallgatót, és elkezdett a hangok alapján Ninja Chickenezni. Visszakapcsoltam a zenelejátszót, és tovább énekelgettem rajzolás közben. Rövid idő múlva el is felejtettem Zayn jelenlétét, és belemerültem a rajzolásba. Valami ilyesmi született meg belőle:

***

- Megvagytok mindannyian? - kérdezte Liam, mire bólintottunk. Elköszöntem Anyuéktól, akik direkt felkísértek Pestre, és elindultam a többiek után.
Szombat volt, a reptéren álltunk. Még egy negyed óránk volt a Londonba induló gép felszállásáig.

London, jövünk!