35. fejezet - Váltságdíj

Pár perc múlva már a park mellett mentem el, ahol megálltam egy pillanatra, hogy elgondolkozzak mindenen. Az utca felé fordulva álltam, háttal a parknak.
Hirtelen egy kéz fogta be a számat, és egy hűvös hang ütötte meg a fülemet.
- Gyere velem és nem esik bajod! - ezzel elkezdett vonszolni a parkba.

*Zayn*

Fél órát mondott. Ötven perce hogy elment. Valami történhetett...
Előveszem a mobilomat, hogy megcsörgessem, de mindkét telefonja ki van kapcsolva... Oké, ez kezd nem viccessé válni. Felkapom a telóm és átmegyek Harryékhez.
- Láttátok Juliát? - kérdem kicsit idegesen Harrytől és Annietől, akik a kanapén ülve tévéznek.
- Nem, kellett volna? - néz fel Annie

- Egy háromnegyed órája elment, amikor azt mondta fél óra, és a telójai is ki vannak kapcsolva...
- Haver, ne parázz. Biztos rendben van minden. - szólal meg Harry. Már épp akarok neki válaszolni, de megcsörren a telefonom.
- Igen? - szólok bele
- Zayn Malik? - kérdi egy torzított hang
- Igen? - ismétlem
- Nálunk van a barátnőd. Ha sértetlenül a kezeid között akarod tartani, szedjél össze egy millió fontot holnap reggelig. Ha értesíted a rendőrséget, a barátnődnek annyi. - mielőtt tudok erre reagálni, a vonal megszakad. Döbbenten nézek a készülékre.
- Mi az? - kérdi Annie, de nem tudok válaszolni, mert ismét csörög a telefon.
- Kapcsold be a tévét! - Niall csak ennyit mond. Azonnal reagálok. Bréking hírként jön be, hogy egy biztonsági kamera felvette, ahogy egy alak elrabol egy fiatal lányt.
- Az ott Julia? - Harry kicsit előrébb hajol, hogy jobban megnézze.
- Igen - válaszolok sápadtan.

*Julia*

Jobbnak láttam követni az alakot. A park közepén megálltunk, és a valaki ismét a fülembe suttogott.
- Ha megígéred, hogy nem kiabálsz elengedlek. - lassan bólintottam. A szorítás enyhült, én pedig megfordultam, hogy lássam, ki az.
- Camille? - oké, szóval mindenre számítottam, csak erre nem.
- Elmagyarázom. Csak gyere, jó?
- Hát... jó - vontam meg a vállamat. Camille fura ember, nem csodálkotam annyira. Pár percnyi séta után megérkeztünk egy hotelhez.
- Mit akarunk itt? - kérdeztem. Camille csak intett, hogy mindjárt, és felmentünk a hotelszobájába, ami a harmadikon volt.
- Szóval?
- Amikor Olaszországban nyaraltam. - kezdte Camille, miután levágtam magamat a kanapéra - Két angolul beszélő pasira figyeltem fel, akik rólatok beszéltek. Valami olyasmit mondtak, hogy jó díjat lehetne kicsikarni valamelyik One Direction tagból, ha a barátnőjét elrabolják. Rád esett a választásuk, így eljöttem Londonba, hogy figyelmeztesselek.
- Hát. Köszönöm. De ezt lehetett volna úgy is, hogy kevesebb szívrohamot hozol rám??
- Nem - nevetett Camie.
- És meddig maradjak itt? - kérdeztem.
- Ne sokat. Csak amíg szóltunk a srácoknak meg hasonlók...
- Oks. - bekapcsoltam a TVt, majd hitetlenül meredtem rá, ugyanis éppen az én fényképen villant be. Eltűnt személyként kerestek, Zayn állítólag kapott hívást is, amiben váltságdíjat követelnek értem.
- Ez érdekes, ugyanis nem vagy náluk - intett Camie a TV felé.
- De Zayn ezt nem tudja - sütöttem le a szememet. - És valószínűleg éppen a bankkontójait üríti.
- Akkor mért nem hívtad fel még???
- Huh. Tényleg. - erre nem is gondoltam. A telefonom után nyúltam, de az ki volt kapcsolva valamiért. Érdekes. Visszakapcsoltam, és felhívtam Zaynt.

*Zayn szemszöge*

Idegesen sétálok fel-alá. A sajtó elől semmi sem marad rejtve sokáig, gyorsan rájöttek, mi történt Juliával. Eszembe jut, miért ment el a házból. Basszus. Ha valami történik vele...
- Zayn - ez Niall. Idegesen nézek rá. - Figyelj, minden rendben lesz.
- Aha. - csak ennyit tudtam kinyögni. - Julia lehet hogy várandós. - bukik ki belőlem. Niall lefagy.
- Tessék? - kérdezi döbbenten
- Jól hallottad.
- Basszus. - csak ennyit tud mondani. - Sajnálom, Zayn. Nem nagyon tudom elképzelni, mit élsz most át...
Elkezd rezegni a zsebem. Azonnal felkapom a telefont.
- Igen?
- Zayn. - Julia hangja.
- Julia! Jól vagy? Hol vagy? Mi történt?

*Julia szemszöge*

Rövidített verzióban elmondtam Zaynnek, hogy mi a helyzet. Időközben Camille szólt a rendőrségnek is, hogy itt vagyok.
- Hol vagytok? Elmehetek érted?
- Zayn.... azt mondták, maradjak itt és senki ne próbáljon idejönni mert követhetnek. Pár órát ki kell bírnunk, oké?
- Hát...
- Szóval oké. Figyelj, most mennem kell. Szeretlek. Szia.
- Én is szeretlek. - fájt a szivem amiért így leráztam Zaynt, de ha nem teszem, akkor előbb-utóbb elmondom neki, hogy hol vagyunk, és az tényleg veszélyes lehet.
Eszembe jutott, hogy valójában miért indultam el.
- Camille... - kezdtem halkan.
- Mondd.
- Megkérhetlek valamire? Ha odaadom a bankkártyámat lemész az egyik boltba és veszel nekem valamit?
- Ez nem tud várni? Úgy értem...
- Nem. Tudnom kell valamit. - Camille végül bólintott, és megkérdezte, hogy mi kell.
- Nos... izé.... terhességi teszt. - sütöttem le a szememet. Camille szeme elkerekedett.
- Jobb, ha nem kérdezek rá? - bólogattam, és odaadtam a lánynak a bankkártyát.
- Köszönöm. - Camie csak intett, és elment.
Tíz perc múlva jött vissza, kezében egy zacskóval.
- Lehetek keresztanya? - kérdezte vigyorogva, mire felsóhajtottam.
- Reménykedjünk, hogy egy ideig még nem kell... - elmentem a fürdőszobába, átolvastam a használati útmutatót és megcsináltam amit leírt. Aztán vártam. Pár perc múlva megjelentek a csíkok. Remegő kézzel néztem meg, hogy mit jelent.
Nem vagyok terhes - futott át az agyamon. Megkönnyebbültem, mert bár jobban szeretem Zaynt mint bárki mást, és később boldog lennék, ha a gyermekét nevelhetném, mégiscsak 16 éves vagyok...
Kimentem a fürdőből. Camille, aki épp a tévécsatornákat böngészte, kíváncsian nézett fel. Megráztam a fejemet. Camie bólintott, és visszafordult a tévé felé.

***

Kopogtak. Az órára néztem. Hat órája ücsörögtünk itt. Már ideje volt, hogy valaki jelentkezzen. Camille nyitott ajtót.
- Jó napot kívánok. - engedte be a rendőröket.
- Jónapot. Mizujs? - tettem volna hozzá, de visszafogtam magam.
- Üdvözöljük. Tájékoztatjuk önöket, hogy a barátja zsarolóit elfogtuk. Amatőrök voltak, könnyű volt lenyomozni őket. Visszamehetnek ottohnukba.
- Köszönjük. - bólintottam hálásan. A rendőrök elköszöntek, és elmentek.
- Jééééj! Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen könnyen megoldódik - csodálkozott Camille.
- Én se. De kit érdekel? Már tizenkét órája nem találkoztam Zaynnel. Húzzunk. - felpattantam, és már induláshoz készen az ajtó előtt álltam.
- Megvársz? - nevetett Camille.
- Ha sietsz - toporogtam idegesen. Camille felnevetett.
- Sietek. Fél napja nem láttad, kibírod még egy kicsit.
- Camille! - mordultam fel.
- Jólvanna. - Két perc alatt összeszedte a cuccait, és taxival elmentünk haza. Bekopogtam. Louis nyitott ajtót.
- Mi a...? - kérdezte szájtátva, mikor meglátott bennünket. Befogtam a száját, mielőtt elszólhatná magát.
- Shh! Elmagyarázom. Csak menj vissza, és érd el, hogy Zayn az ajtónak háttal legyen. Minden rendben van. - Lou bólintott, és visszament a nappaliba. Fél perc múlva én is követtem. A többiek azonnal felnéztek, amikor megláttak, de intettem, hogy ne szóljanak. Odalopóztam Zayn mögé és hátulról átöleltem.
- Szia édes - suttogtam. Zayn megfordult és megkönnyebbülten lehunyta a szemét egy pillanatra.
- Hála az égnek. Itt vagy! - magához húzott és gyengéden megcsókolt. - Jól vagy?
- Jól. Minden rendben van, hála Camillenek. - fordultam a lány felé, aki a falat támasztotta.
- Áh, semmiség volt - vigyorgott.

***

Végre egyedül vagyunk - mosolygott Zayn, mikor bezárta az ajtót Harry és Annie után, akik utolsónak mentek.
- Igen. Hiányoztál.
- Te is életem. - Zayn leült az ágyra és maga mellé húzott. - Van valami, amiről beszélni szeretnék veled...
- Nem vagyok terhes. - Zayn egy pillanatig megdermedt, majd bólintott.
- Biztos?
- Tuti.
- Egy pasinak nem mondhatod eleget. De nem is erről akartam beszélni veled?
- Akkor? - kérdeztem meglepetten, hátradőltem az ágyon és elkezdtem dobolni a paplanon.
- Költözünk. - jelentette ki Zayn
- Hogy mit? - ültem fel
- Egy nagy házba, nem messze innen. Már két hete megvettem, és átköltözhetnénk oda. A többiek is hamarosan mennek a saját házukba. - Zayn kiváncsian várta a reakciómat.
- Hú. - csak ennyit tudtam mondani. - Mikor költöznénk?
- Nos... elmegyünk nyaralni és addig a költöztetők mindent elintéznek.
- Mikor, Zayn?
- Holnap? - kérdezte bizonytalanul.
- Holnap. Hát jó. De nem is akarom látni az új házat, amíg nem lesz kész, jó?
- Oké - bólintott Zayn látszólag megkönnyebbülve azon, hogy ilyen könnyen elfogadtam a költözés hírét.
- Zayn?
- Igen édesem?
- Ha ez itt az utolsó éjszakánk... - elvigyorodtam - nem kellene még egyszer megtisztelnünk az ágyat? - Zayn elnevette magát.
- Ha azt akarod - felálltam az ágyról és az ajtóhoz futottam.
- Először kapj el - vigyorogtam és lefutottam a földszintre. Zayn követett. Egyszer majdnem elkapott, de leráztam úgy, hogy levettem a pólómat, amit markolt. Visszafutottam a hálószobába. Zayn becsapta az ajtót és ördögien elnevette magát.
- Most megvagy! - az ágy előtt álltam, ő előrelendült, hogy elkapjon, én pedig oldalra léptem. Zayn az ágyra esett, én meg kihasználva az alkalmat ráültem a derekára és lefogtam a kezét.
- Igen? Szerintem meg te vagy meg. - suttogtam a fülébe. Tudtam, hogy egész éjszaka nem fogunk alundi.
Igazam is lett.

---
Nos sziasztok.
Itt a 35. rész, ami lapos, uncsi, és még sokat is kellett rá várni! Megbocsáthatatlan. Csak azt tudom remélni, hogy ha meglesz a nyelvvizsgám, többet tudok majd foglalkozni a bloggal, addig is, nagyon próbálom írni, de jó, ha kétnaponta jutok egy félórát géphez, és ez így nagyonnemjó. Bocsánat.
xx

Julia

One Direction Makeover Öltöztetős játék Nézd meg ezt az öltöztetős játékot, biztosan nem fogsz benne csalódni! www.jatek7.hu

Kattints ide a One Direction Makeover elindításához!